Ἐριθάκου ἀπὸ Σελμα Λαγερλουφ (Selma Lagerlöf)

ὁ μῦθος ἀπὸ Λεγερλουφ

τότε οὖν τύχε τοῦ Κυρίου ἡμῶν τὸν κόσμον ποιοῦντος, ὅτε οὐ μόνος τὴν γῆν καὶ τὸν οὐρανὸν ἐποίει, ἄλλων δὲ τῶν ζῴων τε καὶ τῶν φυτῶν πλάσσων ὠνόμαζετο αὐτους. ἱστορίαι μὲν πολλαί εἰσι περὶ τούτῶν πεποιημέναι, εἰ δὲ πάντας εἰδεῖμεν, φῶς ἄν ἔχοιμεν ἐπὶ πάντων τῶν χρημάτων ἃ νῦν οὐκ οἷοί τε εἰδέναι.

καὶ τότε τύχεν ὅτε ὁ Κύριος ἡμῶν ἐν τῇ χρυσῇ γῇ καθίζων ἐγράφε χρώματι τὰ ὀρνίθια, τὰ χρώματα ἐν τὴν χύτρα αὐτοῦ ἐκλίπον, καὶ δὴ τὸ σπιζίον οὐ χρώμα εἶχε, εἰ μὴ ὁ Κύριος ἡμῶν μὴ ἀπἐμαξε τὰ κορήματα ἐπὶ τὰ πτερὰ αὐτοῦ.

Of course, I can be wrong.

Is τύχεν unaugmented by choice?
I would not mix the genitive absolute with ὅτε etc. where you have a present participle in the nominative both referring to God, who is also the subject of the verbs.
μόνος → μόνον
ἄλλων δὲ τῶν ζῴων τε καὶ τῶν φυτῶν this should be in the accusative
αὐτους → αὐτά?

Typos
χύτρα → χύτραν
ἀπἐμαξε → ἀπέμαξε
τούτῶν → τούτων

I would also have written a subject for ἔτυχε. Maybe τάδε?

PS

What about ἐγένετο instead of ἔτυχε?

Thank you, those are all good suggestions. For the genitive “ἄλλων δὲ τῶν ζῴων τε καὶ τῶν φυτῶν,” I was trying to convey the idea of him picking them out one by one, but I suppose that didn’t actually result in intelligible Greek.